Ilyen helyzetbe került Magyarország az 1918-ban elvesztett világháború, az azt követő forradalmak és a trianoni béke után – tette hozzá a sajtónak a két világháború közötti Horthy-kultuszban játszott szerepét elemző előadásában. Kézben tartott tömegkommunikáció nélkül nincs vezérkultusz – jelentette ki. A kormányzó kultuszának építését elsősorban a nyomtatott sajtó szolgálta, de a korszak vége felé – ahogy a vezetés felismerte más tömegkommunikációs eszközök hatását – egyre inkább a rádió és a filmhíradó is ezt erősítette, például ünnepségek, díszelőadások, istentiszteletek bemutatásával. A sajtó túlnyomó része a vezérkultuszt sulykolta, leszámítva a szociáldemokrata irányultságú Népszavát – mondta Turbucz Dávid.
Horthy és a nép a tömegpropagandában teljesen harmonikus egységet alkotott, a kormányzó a nép atyjaként állt nemzete élén, a nemzet pedig egy emberként sorakozott fel az Isten által küldött vezető mögé. Horthy és a nemzet egy nagy családot alkotott, amelynek bensőséges kapcsolatát kifejezték a kormányzó születésnapján és névnapján tartott ünnepségsorozatok, amelyekről a korabeli média részletesen beszámolt – idézte fel a szakember. A vezérkultusz eredményes volt – tette hozzá – hiszen Horthy népszerűbb volt rendszerénél, csakúgy mint Mussolini vagy Hitler.
A propaganda másik fontos feladata volt a rendszer elvárásainak közvetítése a társadalomhoz. Miután a korabeli magyar elit jobbára úgy vélekedett, hogy az első világháborút követő tragikus összeomlás oka a rend és a tekintélytisztelet hiánya volt, a Horthy-kultusz a legfontosabb állampolgári kötelezettségek közé sorolta az összetartást, a fegyelmet, a tekintélytiszteletet, a kötelességteljesítést, majd a háborús időszakban egyre inkább az önfeláldozást is – fejtette ki Turbucz Dávid.
A vezér és a nép szoros kapcsolatát fejezte ki a kultusz akkor is, amikor például arra emlékeztette az embereket, hogy Horthy egy első világháborús tengeri ütközetben sebesülten is vezette katonáit, míg csak el nem ájult, továbbá akkor is áldozatot hozott, amikor a kormányzói posztot betöltötte és elhagyva kenderesi birtokát, békés, nyugodt életét, kézbe vette nemzete sorsát. Amikor pedig a második világháborúban elhunyt Horthy Miklós idősebb fia, a kormányzó családjának veszteségét példaként állította a propaganda az egész ország elé – mondta a történész.